Problémaalapú Tanulás (PBL): Mélyebb tudás, valós problémákon keresztül

A podcast átirata

Emma: Üdvözlünk! Ma egy érdekes módszert veszünk górcső alá. Ez a problémaalapú tanulás, vagy röviden PBL.

Zoltán: Így van.

Emma: Két forrásunk is van. Az egyik mélyebben elemzi az elméletet, a gyakorlatot, a másik pedig egy konkrét eszközt mutat be, ami ebben segít.

Zoltán: Ühüm.

Emma: Szóval a célunk az, hogy megértsük, mi is ez, mik az előnyei, hátrányai, hogy néz ki ez mondjuk egy matekórán.

Zoltán: Igen. És hogyan lehet ezt esetleg könnyebben csinálni?

Emma: Pontosan. Gondolkodtál már azon, hogy lehetne a tanulás maradandóbb, vagy izgalmasabb.

Zoltán: Hát ez a PBL pont egy ilyen, másfajta megközelítés. Itt nem csak tudod, befogadod az infót, hanem aktívan részt veszel, építed a tudást valós problémákon keresztül.

Emma: Pontosan ez a lényeg.

Zoltán: Oké, akkor bontsuk ezt ki jobban. Mi teszi ezt mássá, mint a hát a hagyományos oktatást?

Emma: Hát a legfontosabb talán az, hogy komplex valós problémákkal indít. Nem tényekkel, nem definíciókkal.

Zoltán: Aha. Szóval fordítva ülünk a lovon. Nem előbb tanulunk, aztán alkalmazzuk, hanem a probléma megoldása közben tanulunk.

Emma: Így van. A cél nemcsak a tananyag leadása, hanem a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás fejlesztése is.

Zoltán: Értem. Tehát nem passzív befogadás, nem aktív tudásalkotás. A diákok arra építenek, amit már tudnak, és ez sokkal mélyebb megértést ad.

Emma: És milyen egy jó PBL probléma? Milyennek kell lennie?

Zoltán: Hát a forrásunk szerint legyen életszerű, nyitott, tehát ne legyen egyetlen jó válasz, motiváló és elég összetett, hogy kelljen hozzá a csoportmunka.

Emma: Akár egy újságcikk alapján is indulhat.

Zoltán: Simán. Vagy egy szakmai beszélgetésből bármi, ami releváns.

Emma: És hogy néz ki ez mondjuk egy órán? Mi a folyamat?

Zoltán: A diákok először megkapják a problémát, aztán ötletelnek, mit tudnak már róla.

Emma: Aha.

Zoltán: Majd azonosítják, hogy mit nem tudnak még, mi hiányzik a megoldáshoz. Utána jön a kutatás, információgyűjtés, és végül megosztják egymással, amit találtak.

Emma: Pontosan. És közösen próbálják összerakni a megoldást. Itt viszont érdekes a tanár szerepe. Mi van, ha teljesen rossz irányba mennek el a diákok?

Zoltán: Na igen, ez egy kulcskérdés. A tanár itt nem a hagyományos értelemben vett tanár. Nem ő a tudásközpontja, hanem inkább facilitátor, segítő, kérdez, irányít, tippeket adhat, de nem mondja meg a kész megoldást.

Emma: Szóval ha eltévednek, akkor segít nekik észrevenni. Mondjuk egy jól irányított kérdéssel, de hagyja, hogy maguk jöjjenek rá a hibára és korrigáljanak. A cél az önálló felismerés. És akkor jöjjön a matek, mert az sokszor hát eléggé elvontnak tud tűnni. Hogy működik itt a PBL?

Zoltán: Hát pont úgy, hogy a matekot nem elvont rendszerként kezeli, hanem eszközként. Eszközként valós problémák megoldásához.

Emma: Mint például mit említ a forrás?

Zoltán: Például hulladékhasznosítási adatok elemzése, vagy egy bűnügyi nyomozás statisztikái. Sőt, akár egy légitársaság alapításának üzleti tervezése is lehet téma.

Emma: Azta! Szóval tényleg az életből vett példák, nem csak X meg Y. Emlékszem nekem milyen távolinak tűnt néha a matek.

Zoltán: Hát igen, a PBL pont ezen próbál változtatni, és úgy tűnik, működik is.

Emma: Tényleg, milyen eredmények vannak?

Zoltán: A forrásunk idéz kutatásokat, amik szerint javul a problémamegoldó képesség és a kitartás. Volt egy kísérlet, Aha. Ahol a PBL-ben tanuló diákok sokkal tovább, percekig is küzdöttek egy nehéz feladattal, míg a kontrollcsoport szinte azonnal feladta.

Emma: Az komoly különbség.

Zoltán: Igen. Valódi matematikussá válnak, ahogy a forrás fogalmaz. Felfedeznek, játszanak az ötletekkel, nem csak bemagolnak.

Emma: Persze. Gondolom ennek is vannak árnyoldalai. Nem, nem minden fenékig tejfel.

Zoltán: Hát persze. Az egyik nyilvánvaló dolog a tanári munka. Sokkal több előkészületet igényel egy jó PBL feladat és folyamat megtervezése.

Emma: És a diákok nekik könnyű átállni?

Zoltán: Nekik is hozzá kell szokni ehhez az önállósághoz, a felelősséghez. Ez nem mindig megy simán az elején. És van még egy fontos kritika, amit a forrás említ.

Emma: Igen. A tudás szélessége. Metaanalízisek, tehát több kutatás eredményét összegző elemzések azt mutatják, hogy bár a készségek, mint a problémamegoldás nagyon jól fejlődnek, de a széleskörű tényanyag átadásában a PBL talán kevésbé hatékony, mint a hagyományos módszerek.

Zoltán: Ó, értem. Tehát mélyebben mennek bele valamibe, de kevesebb témát érintenek.

Emma: Valahogy úgy. És ez feszültséget okozhat a tantervi követelményekkel, tudod, a standardizált tesztekkel, ahol sokféle ismeretet kérnek számon. Ez tényleg elgondolkodtató.

Emma: Két lépésben működik. Először ötleteket ad.

Zoltán: Igen. Megadod a paramétereket és kidob pár ötletet, aztán kiválasztasz egyet, és abból egy részletes, testre szabott tervet készít.

Emma: És mennyire lehet testre szabni.

Zoltán: Nagyon. Megadhatod a matek témát, évfolyamot, sőt az országot is. Ha Magyarországot választasz, akkor forinttal, magyar példákkal dolgozik.

Emma: Tök jó.

Zoltán: Megadhatod a célcsoport jellemzőit, az időkeretet, szóval tényleg elég rugalmas, és ez ha belegondolsz, pont a felkészülési időt csökkenti a tanárnak, ami ahogy mondtuk, a PBL egyik nagy akadálya lehet.

Emma: És mit kap a tanár a végén? Egy komplett tervet.

Zoltán: Egy komplett szöveges tervet. Igen. Benne van a problémafelvetés, a tanulási célok, a valós kontextus – mondjuk diákönkormányzati programszervezés, vagy az iskolai büfé kínálatának elemzése.

Emma: Ad tippeket differenciálásra is.

Zoltán: Igen, javaslatokat differenciált segédanyagokra, várható megoldási utakra, sőt még bővítési lehetőségeket is felvázol.

Emma: Fontos azért megjegyezni, hogy ez a tervet adja, a szöveget, a fizikai anyagokat, képeket, eszközöket persze külön el kell készíteni.

Zoltán: Persze, persze. A keretet adja meg, meg a tartalmi vázat.

Emma: Szóval ha összegeznéd, mit jelent ez az egész számodra, ha kihallgatsz minket. A PBL egy izgalmas módszernek tűnik. Mélyebb tanulás, készségfejlesztés valós problémákon keresztül.

Zoltán: Igen, de azért vannak kihívásai. A tanári időigény, a tananyag szélességének kérdése. Viszont az olyan eszközök, mint az AI talán segíthetnek ezeket áthidalni. Kicsit könnyebbé tehetik a bevezetését.

Emma: Így van. És zárásként talán egy gondolat. Gondolj bele az iskolán túl, a saját életedben, a munkádba. Hányszor találkozol olyan komplex problémával, amire nincs kész megoldás?

Zoltán: Hát elég gyakran.

Emma: Na látod. Talán pont maga a folyamat, amit a PBL során megtanulnak a diákok, a probléma meghatározása, az infókeresés, az együttműködés, a kitartás. Talán ez a legértékesebb tanulság. Függetlenül attól, hogy épp matekról, töri óráról vagy bármi másról van szó, ez az igazi ultravaló, nem?